A Bristoli Egyetem régészei exhumálják és megvizsgálják azokat az emberi csontokat, amelyeket Walesben, Pembrokeshire-grófság nyugati részén a Trefael-menhir alatti sírkamrában találtak.

Az 1,2 méter magas és 2 méter hosszú “sziklát” sokáig a függőlegesen felállított “magányos” kövek, a menhirek közé sorolták. Először 1889-ben jelölték be a térképeken a menhirt, de a tudósok csak 1972-ben vetették fel először, hogy egy prehistorikus síremlék része lehetett a magányos kő. Mindazonáltal majd 40 évig a területen sem geofizikai vizsgálatokat, sem ásatásokat nem végeztek.

A Bristoli Egyetem régészei – George Nash, Thomas Wellicome és Adam Stanford – 2010 szeptemberében kezdték meg a feltárásokat, majd tavaly újból visszatértek a menhirhez.

Az ásatások során emberi maradványokat, gyöngyöket és cserépedényeket találtak, valamint feltártak egy félméteres hosszúságú koporsószerű kőkonténert. Utóbbi a régészek szerint a bronzkorban került a Trefael-menhir mellé, vagyis a későbbiekben is temetkeztek a helyszínen.

^[1]

“Ez lehetett Wales legkorábbi újkőkori rituális temetkezési helye, s az egyik legelső Nyugat-Európában” -hangsúlyozzák a régészek.

A menhiren összesen 75 olyan kerek lyukat találtak, amelyeket újkőkori és bronzkori szertartások során véstek ki.

Mint George Nash rámutatott: Kr.e. 3500 táján építették meg nagy sziklatömbökből a sírkamrát, amelyet Kr.e. 2000 körül romboltak le. Ezt követően a menhír a közeli bronzkori helyszínek felé mutató “útjelzőként” szolgált.

A gyöngyök viszont arról tanúskodnak, hogy jóval a sírkamra építését megelőzően is temetkezhettek itt tekintettel a közelben lévő tízezer éves, középső kőkori helyszínre.

George Nash közlése szerint az igazságügyi minisztériumtól engedélyt kapott az expedíció, hogy amikor szeptemberben visszatér a helyszínre, elvégezze a csontmaradványok vizsgálatát, beleértve a radiokarbonos kormeghatározásukat.

Forrás: MTI

Kapcsolódó cikkeink: 
Rejtélyes mozgó sziklák Írországban
Napkultusz helyszíne lehetett Stonehenge ^[2]
A múlt megkövesedett őrzői ^[3]