Az emberfélék (Hominidae) korai képviselőjének, az Australopithecusnak sokkal változatosabb volt az étrendje, mint a kétmillió évvel ezelőtt kifejlődött Paranthropus és Homo nem egyedeinek – derítette ki egy nemzetközi kutatócsoport, amely tanulmányát a Nature online kiadásában tette közzé.

Az Australopithecina az emberfélék (Hominidae) családján belül a Hominina öregnem egy mára letűnt csoportja, amelyhez az Australopithecus és a Paranthropus nemek tartoznak, míg a velük rokon másik csoportot az ember (Homo) neme alkotja. Az ebbe a nembe tartozó két fajt, az Australopithecus afarensist, illetve a fejlettebb Australopithecus africanust, a tudósok többsége az emberek (Homo nem) közvetett ősének tartják.

A johannesburgi Witwatersrand Egyetem tudósai lyoni és toulouse-i kollégáikkal fosszilis fogakat vizsgáltak, amelyeket Dél-Afrikában, a Johannesburgtól körülbelül 50 kilométerre lévő, az emberiség bölcsőjeként számon tartott térségben, a Sterkfontein-, Swartkrans- és Kromdraai-barlangokban tártak fel.

^[1]

A fogzománcba beépült kémiai elemek vizsgálata kiderítette, hogy az Australopithecus étrendjében egyaránt szerepelt hús és növényi táplálék, leginkább gyümölcsök és levelek, ezek aránya azonban évszaktól függően változott. A Paranthropus gyakorlatilag vegetáriánus volt, a Homo nem korai képviselőinek étrendjében viszont szerepelt valamennyi hús.

A kutatók a fogzománc stronciumelemzését is elvégezték, arra keresve a választ, hogy az emberfélék egyes nemei mekkora területen éltek. A stroncium ugyanis bizonyos korig épül be a fogzománcba, izotópösszetétele egy adott geológiai környezetre utal.

Mint kiderült, az összes hominida egyazon területen élt, nem messze azoktól a barlangoktól, ahol csontjaikat és fogaikat feltárták. Kétmillió évvel ezelőtti időkig az Australopithecusok uralták a területet, majd fokozatosan átadták a terepet a fejlettebb Paranthropus és Homo nem képviselőinek.

Forrás: MTI

Kapcsolódó cikkeink:
A 13. századi Londonban ezrek halálát okozta egy vulkánkitörés ^[2]
Ősi királyság fellegvárát őrizte a szobor ^[3]
Sámson létének első régészeti bizonyítéka kerülhetett elő Izraelben ^[4]
Egyedülálló hettita szobrot tártak fel Törökországban ^[5]