A világtenger ma élő legnagyobb hala, az igen ritka és súlyosan veszélyeztetett planktonevő érdescápa vándorlási szokásainak feltérképezéséhez egy igen szokatlan, ám de annál hatékonyabb módszert kezdtek el alkalmazni brit kutatók. A turisták és kedvtelési búvárok által évente ezerszámra készített fotók analízisétől azt várják, hogy a vándorlási szokások pontos feltérképezéséhez szükséges egyedazonosítás sokkal szélesebb körűvé válhat ettől az igen egyszerű és olcsó módszertől.

^[1]

A méltán népszerű Indiai-óceáni búvárparadicsom minden évben búvárok és turisták tízezreit  vonzza a Maldív-szigetekre. A Maldív-szigetek egyik legnagyobb vonzerejét a térségben relatíve nagy egyedszámban előforduló érdescápák jelentik a hobbibúvárok számára. A békés óriások becserkészése rendkívüli kaland, amit nagyon sokan meg is örökítenek. Ez adta a hobbibúvárok által készített fotók tudományos kutatási célokra való felhasználásának alapötletét, az Imperial College of London tengerbiológusai számára.

^[2]

Az igen ritka, és súlyosan veszélyeztetett érdescápa (Rhincodon typus) a világtenger ma élő legnagyobb halfaja. A kifejlett egyedek akár a 16 – 18 méteres testhosszúságot is elérhetik. Hatalmas mérete ellenére az érdescápa semmiféle veszélyt sem jelent az emberre nézve, ugyanis a sziláscetekhez hasonlóan, planktonszűrögető életmódot folytat. Az érdescápák világszerte előfordulnak a trópusi óceánok vizeiben. Legjelentősebb populációik az Indiai-óceánon, elsősorban a Maldív-szigetek, valamint Mozambik és Dél-Afrika térségben találhatók. Ezen kívül a Csendes-óceán nyugati térségében, a Kaliforniai-öbölben illetve a Galapagosz-szigetek vizein, az atlanti-térségben pedig a Mexikói-öbölben fordulnak elő leginkább. A kutatók előtt már régóta ismert, hogy az érdescápák hihetetlenül nagy távolságokra vándorolnak. A vándorlási útvonalak pontos meghatározásának elengedhetetlen feltétele, hogy minél több cápa egyedi ismertetőjegyeit azonosítsák.

^[3]

Az eddig alkalmazott módszerek közül kétségkívül az állatok jeladós megjelölése volt a leghatékonyabb, de a magas költségek, és a viszonylag szerény terepi kutatói kapacitás gátat szab e technika széleskörű alkalmazásának. Ezért is tekinthetjük forradalmian új és igen egyszerű módszernek az érdescápák – tömegesen rendelkezésre álló – amatőr fotók segítségével történő azonosítását. Az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan, az érdescápák hátúszó éle, valamint az állatok hátát elborító fehér pöttyök és sávok mintázata egyedi azonosító jegy.

^[4]

Tim Davies, a brit kutatócsoport munkatársa elmondta, hogy már eddig is több tucat új érdescápa egyedet sikerült azonosítaniuk a hobbibúvárok és turisták által készített felvételek százainak részletes analízisével, a Maldív-szigetek térségében. A felvételek nagy részéhez egyébként a közösségi megosztó oldalak segítségével jutottak hozzá a kutatók.  A cápák fényképes azonosító jegyeit egy központi adatbankban tárolják.Az adatbankhoz szabad hozzáférést biztosítanak az érdescápák kutatásával foglalkozó tengerbiológusoknak. Az új módszer segítségével sokkal pontosabbá válhat a világtenger különböző térségeiben felbukkanó cápák azonosítása. Az amatőr felvételek felhasználástól azt várják a kutatók, hogy jobban megismerik az érdescápák vándorlási útvonalait és szokásait. Mindez igen fontos hozzájárulás lehet e veszélyeztetett faj megmentéséhez.

 Képek forrása: Jay Haines, Shark Diver Magazin’s Whale Shark Expeditions, Shark Enthusiast’s Club