A kanadai Simon Fraser Egyetemen dolgozó Brent Loken és az amerikai University of Wisconsin-Oshkosh kutatója, Stephanie Spehar Borneó Kelet-Kalimantán nevű régiójába vezettek expedíciót. A térségben lévő Wehea-erdő számos emlősfajnak ad otthont, köztük a borneói orangután egyik alfajaként ismert Pongo pygmaeus morio egyedeinek, a legkevésbé tanulmányozott orángután alfajnak.
Loken szerint az orángutánok “nehezen megfogható” állatok, és részben a kutatók jelenléte akadályozza meg, hogy képi bizonyíték készüljön a talajon mozgolódó majmokról.

^[1]
“Kameracsapdákkal azonban bepillantást nyerhetünk az állatok viselkedésébe” – húzta alá a szakember. A csapat kamerákat helyezett ki az erdő egy részén, 38 négyzetkilométernyi területen, és sikerült elsőként bizonyítékot szereznie az orángutánok rendszeres talajlátogatásairól.
Az emberszabásúak nagyjából annyi időt töltöttek a földön, mint a talajon élő emsemakákók (Macaca nemestrina), amelyek szintén nagyon elterjedtek a Wehea-erdőben. A vizsgált nyolc hónap alatt az orángutánokat 110-szer, míg a makákókat 113-szor kapták lencsevégre a talajon.
Az American Journal of Primatology című folyóiratban közzétett tanulmány szerzői számára azonban rejtély, hogy a majmok miért jönnek le a fákról. Elméletük szerint amellett, hogy a nagytestű ragadozók hiánya biztonságossá teszi a talajon való mozgolódást, jóval nagyobb nyomást gyakorolhat az állatokra a természetes élőhelyeik gyors és példa nélküli elvesztése.

^[2]
Loken szerint a szigeten aktív fakitermelés, faanyagnak nevelt fák közötti mezőgazdasági termelés és bányászat folyik, amelynek következtében mára erdőfoltok tarkítják a vidéket. Mint elmondta, a táj átalakulása arra kényszerítheti az orángutánokat, hogy megváltoztassák az élőhelyüket és a viselkedésüket is.
A tanulmány felfedi, hogy az emberszabásúak miként képesek alkalmazkodni a megváltozott környezetükhöz, ami azonban nem azt jelenti, hogy csak úgy egyik helyről a másikra tudnak költözni, ha élőhelyüket elpusztítják. Spehar szerint bár a mostani eredmények szerint az orángutánok viselkedése sokkal rugalmasabb lehet az eddig véltnél, és néhány populációjuk talán rendszeresen lejön a talajra, hogy táplálékot gyűjtsön vagy odébb álljon, az állatoknak továbbra is szükségük van az erdőkre a túléléshez.
Hozzátette: a majmok még a fakitermelési területeken is erősen függenek a megmaradt erdős területektől a táplálékforrás, valamint kicsinyeik világra hozatala és nevelése miatt. A természetvédők azért küzdenek, hogy gazdag biológiai sokféleségére való tekintettel a Wehea-erdő státusát gazdasági erdőről védett erdőre változtassák – adta hírül a ScienceDaily című ismeretterjesztő hírportál. (MTI)

képek: archív