Egy a Biology Lettersben publikált tanulmány szerint azok az emberek, akik a Föld hidegebb, vagy fényben szegényebb területein élnek, nagyobb szemekkel és nagyobb aggyal rendelkeznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy okosabbak lennének mediterrán társaiknál.
A sötét, hideg vidékeken élő emberek agya és szeme nagyobb, mint azoké, akik az Egyenlítő közelében élnek – ezt a felfedezést a napokban az Oxfordi Egyetem kutatói publikálták a Biology Letters folyóiratban.
„Ahogyan távolodunk az Egyenlítőtől, egyre kevesebb fény áll rendelkezésünkre – így hosszabb folyamat eredményeként a fényviszonyokhoz alkalmazkodva az emberek szeme is egyre nagyobbá, hatékonyabbá fejlődött” – nyilatkozta Eiluned Pearce, az Oxfordi Egyetem Kognitív és Evolúciós Antropológia Intézetének munkatársa, a tanulmány társszerzője.
Az ezeken a helyeken élő embereknek nagyobb agyra van szükségük ahhoz, hogy a szegényes fényviszonyok között is elboldoguljanak. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy okosabbak lennének mediterrán társaiknál – csupán nagyobb térfogatú agyra van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan érzékeljék környezetük ingereit. Így egy grönlandi és egy kenyai ugyanolyan részletességgel észleli az őt körülvevő világot, de a Grönlandon élő embernek a helyi fényviszonyok miatt ehhez nagyobb szemekre és nagyobb agyra van szüksége.
Azok az emberek, akiknek ősei az Északi-sarkkör környékén éltek, 20%-kal nagyobb szemgolyókkal rendelkeznek – ismertette Robin Dunbar professzor, aki az Oxfordi Egyetem Kognitív és Evolúciós Antropológia Intézetének igazgatója és a fent említett tanulmány társszerzője. Kimutatták, hogy a sarkkör környékén élő emberek agyának megnövekszik a látóközpontja, és ez összefüggésbe hozható a szemek méretének megnagyobbodásával is.
A kutatómunka során Dunbar és társai az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumától kölcsönzött ötvenöt, a világ különböző pontjáról származó 19. századi koponyát vizsgáltak meg. Az eredmények azt mutatták, hogy a legnagyobb agy térfogattal a skandináv rasszhoz tartozó koponya tulajdonosa rendelkezett (átlagosan 1,484 milliliter), míg a legkisebbel (körülbelül 1,200 milliliter) a Mikronéziából származó ember.
Dunbar szerint az agytérfogat és a szemek méretének változása csak a közelmúltban kezdődhetett meg. „Ezek a változások az elmúlt 10 000 évben mehettek végbe, attól fogva, hogy a modern ember elfoglalta a Föld összes kontinensét, és alkalmazkodnia kellett az eltérő fény, illetve látási viszonyokhoz.”
