A poliklórozott bifenilek, azaz a PCB-k csontritkulást és fejlődési rendellenességeket okoznak a teknősök esetében. Korábban kimutatták hasonló hatásait halakon és madarakon is. A teknősöknek hasonló a csontszerkezetük, mint az embereké, ezért akár ránk is lehetnek ilyen hatással ezek a mérgező anyagok.
A poliklórozott bifenilek szagtalan, íztelen, színtelentől sárgás színig terjedő folyadékok. A PCB-k csoportjába 209 különböző vegyület tartozik. ellenállnak savaknak, lúgoknak, kémiailag változatlanok maradnak, még oxigén és fémek jelenlétében is, a gyakorlatban tűzállóak, gyúláspontjuk magas (170-380°C). Nagyon magas hőmérsékleten azonban éghetőek, égéstermékük pedig akár a kiindulási vegyületnél is veszélyesebb lehet.
A PCB-ket széles körben alkalmazták dielektromos folyadékként transzformátorokban és kondenzátorokban, hőátadó folyadékként, hidraulikus rendszerekben, kenőanyagokként ill. festékekben, ragasztókban, tömítő- és szigetelőanyagokban, valamint lágyító anyagként műanyagokban, azok képlékenységének javítására. Használták még vízálló anyagként, portalanító szerként és NCR (nem szén tartalmú) másoló papírhoz is. A PCB-k gyártása az 1920-as években indult meg, mára azonban világszerte betiltották, mivel rengeteg káros hatását kimutatták: az emberi szervezetben például rákkeltő hatásúnak bizonyult.
A tiltott vegyületektől azonban még mindig nem szabadultunk meg teljesen: mivel nagyon nehezen bomlanak le, még mindig rendkívül sok helyen megtalálhatók. 1929 óta mintegy kétmillió tonna PCB-t állítottak elő kereskedelmi céllal, ebből mintegy kétszázezer tonna maradt vissza mobil környezeti elemekben (víz, talaj, levegő), melyek egyben potenciális forrásai is a PCB szennyezéseknek.
A madarak, vízi emlősök és a halak szenvedik meg leginkább a környezetszennyező anyagok létét: a zebrahalak esetében például deformálódott fejeket, a vidráknál pedig állkapocs-tumorokat jelentettek a környezetvédők. Leggyakrabban az embrionális fejlődésben és a fiatal állatok esetében mutatható ki fejlődési rendellenesség, de néha felnőtt állatok esetében is jelentkezik deformáció. Most a teknősök kerültek sorra: a szennyezett vízrendszeren keresztül a szervezetükbe jutott PCB-k csontritkulást és fejlődési rendellenességet okoztak.
A teknősök esete azért különösen rémisztő ránk, emberekre nézve is, mert ezek az állatok hasonló csontszerkezettel rendelkeznek, mint mi. A kutatások még túl korai fázisban vannak ahhoz, hogy bármit ki lehessen jelenteni, de valószínűsíthető, hogy a szennyeződés az emberi csontokra is hasonló hatással lehet, mint a teknősök csontjaira.
„A teknősöknek hasonló csontszerkezetük van, mint nekünk, embereknek” – magyarázza Dawn Holliday, a fultoni Westminster College élettani ökológusa. –„Ha az emberek hasonló körülményeknek volnának kitéve, a hasonlóság releváns lenne.”
Hogy a kutatók bebizonyítsák a PCB-k káros hatásait a teknősök csontjaira, vad gyémántteknős-tojásokat fogtak be, és laboratóriumukban fagyasztott sós rákkal etetve felnevelték őket. Mikor megbizonyosodtak róla, hogy mindegyik teknős egészséges, két csoportra bontották őket, és az egyik csoportnak PCB 126 vegyületet injekcióztak be.
A kutatók az Aquatic Toxicology folyóiratban publikálták eredményeiket, miszerint a PCB-vegyülettel mérgezett állatok csupán 1 millimétert nőttek a vizsgálat ideje alatt, míg az egészséges példányok átlagosan 10 millimétert. „Szemmel látható a különbség” – nyilatkozta Holliday. –„Nincs szükség mérőeszközökre, hogy észrevegyük.”
A PCB-vel mérgezett teknősök csontjai gyengék voltak és visszafejlettek, míg a többieké erősek és egészségesek. Holliday és csapata úgy gondolja, hogy a PCB ez esetben a hormontevékenységet is zavarja.
Discovery News
Kockazatos.hu
