A pingvinek elveszíthetik tollukat

Az ezt okozó betegséget már 2006-ban észlelték, mostanra azonban annyira elszaporodtak a tollatlan pápaszemes és Magellán pingvinbébik, hogy a gyógymód megtalálása élet-halál kérdése számukra.

A Dél-Afrika és Argentína partjainál található rezervátumok pápaszemes pingvineit (Spheniscus demersus) egy olyan betegség tizedeli, amelyről eddig vajmi keveset tudunk. A Wildlife Conservation Society kutatói azt vizsgálják, hogy mitől alakul ki az állatokat „megkopasztó” rendellenesség, valamint hogy milyen gyógymóddal tudnának segíteni a pingvineken.

A tollvesztést okozó betegséget először 2006-ban, a dél-afrikai Cape Town közelében fedezték fel. A South African Foundation for the Conservation of Coastal Birds (SAFCCA, Dél-Afrikai Part menti Madarakért Alapítvány) kutatói figyelték meg egy helyi rehabilitációs területen, hogy néhány pápaszemes pingvinfióka teljesen megkopaszodott. Még ebben az évben 59%-uk járt így, 2008-ban pedig további 20%-uk is teljesen megkopaszodott.

A beteg állatok a fejlődésben is visszamaradnak: sokkal kisebbek, mint tollas társaik. Lassabban is nőnek, így sokkal több idő alatt érik el azt a fejlettségi szintet, amelynél elengedhetik őket a szabadba. A fiókák jelentős része elpusztul a betegség miatt, amelyek azonban mégis túlélik, előbb-utóbb új tollakat kezdenek növeszteni.

A rendellenesség felfedezhető a pápaszemes pingvin közeli rokonánál, a Magellán pingvin vadon élő egyedeinél is. 2007-ben már a WCS és a washingtoni egyetem kutatói is négy különböző módszerrel megvizsgálták a beteg állatokat. Megfigyelték, hogy a kopasz pingvinek a hipotermia, azaz kihűlés ellen úgy védekeznek, hogy igyekeznek a napon, melegen maradni. Az egészséges példányok ugyanis kevésbé kedvelik a napfényt.

A beteg állatok egyre növekvő számáról a Waterbirds folyóirat közölt le egy tanulmányt, amelyet a WCS, a washingtoni egyetem, a SAFCCA és a Centro Nacional Patagónico kutatói írtak.

„A tollvesztéssel járó rendellenességek nagyon ritkák a madarak között. – nyilatkozta P. Dee Boersma, a WCS kutatója, aki harminc éve foglalkozik a Magellán pingvinekkel. – További megfigyelésekre és vizsgálatokra lesz szükségünk, hogy megállapíthassuk a betegség okát, valamint azt, hogy átterjedhet-e a többi pingvinfajra.” Eddig a lehetséges okok között szerepelnek a kórokozók, a pajzsmirigy-rendellenességek vagy a genetika.

„A beteg állatok számának növekedése arra utal, hogy valami újjal állunk szemben.” – nyilatkozta Mariana Varese, a WCS latin-amerikai és karibi programjának vezetője.

„Muszáj megtalálnunk a módszert, amivel megállíthatjuk a betegség terjedését. – mondta Boersma. – Nem engedhetjük meg, hogy annyira kiterjedjen, hogy nagyobb fenyegetést jelentsen a pingvinfajok számára.”