Az ékes ősdarázs gyönyörű, metálos külseje veszélyes állatot takar – legalábbis a csótányok számára biztosan, hiszen a parazitoid darázsfaj a nála sokkal nagyobb rovart félig megbénítja, elvonszolja egy biztonságos helyre, aztán arra használja fel, hogy védelmet nyújtson petéi számára.
Az ékes ősdarázs (Ampulex compressa) egy parazitoid darázsfaj, amely igen különös módszert fejlesztett ki a fajfenntartásra: a nála sokkal nagyobb csótányokat használja arra, hogy védelmet (és élelmet) nyújtson petéi számára. A darázs kétszer csípi meg a csótányt: először mellső lábait bénítja meg, hogy hozzáférjen az állat azon részéhez, amely a menekülési reflexért felelős. Miután ezt is kiiktatja, a csótány tulajdonképpen képes mozogni, de nem tud elmenekülni, így a darázs csápjainál irányítva elvezeti odújába – a rovar pedig engedelmeskedik. A darázs egy petét helyez az áldozat hasa alá, és kavicsokkal zárja el a bejáratot más ragadozók elől.
A rovar tortúrája azonban még csak most kezdődik: mozdulatlanul, reflexeit kiiktatva áll, ahogy a kikelő lárva lyukat rág a potrohába, és lassan, körülbelül nyolc nap alatt elfogyasztja a belső szerveit, olyan sorrendben, hogy minél később ölje meg ezzel. Végül a lárva bebábozódik a csótány belsejében, és alig egy hónap múlva kel ki.
Az ékes ősdarázs a trópusi régióban él, főleg Afrikában, Indiában és a csendes-óceáni szigetvilágban honos.
A fotón az ékes ősdarázs egy általa elkábított amerikai csótányt (Periplaneta americana) vonszol a keltetőüregbe a Fővárosi Állat- és Növénykert rovar háttértenyészetében. A látogatók a Szavannaházban kisérhetik figyelemmel ezeket az érdekes parazita szaporodási módszert alkalmazó darazsakat.
Fotó: Kovács Attila (MTI)
Főkép: John Hallman
Kapcsolódó cikkek:
Óriási darazsat fedeztek fel
Cinegék vadásznak a méhekre
A darazsak felismerik egymás arcát
